Télen történt, november első felében.
Régen volt már, mégis biztos vagyok a novemberben, hiszen akkortájt egy-egy hivatalos meghívás olyan ritkaság volt számomra, mint a határban a fehér holló.
– Most hozhatod a puskát is! – lepett meg a barátom az egyik kora délután. Aztán még hozzátette:
– Ne félj, most olyan helyre viszlek, ahol lesz disznó!
A szél olyan hirtelen szűnt meg, mint ahogyan érkezett. Furcsa csend maradt utána, várakozásteljes és titokzatos csend. Ebben az ősi
Ma reggel felnéztem az égre. A piszkosszürke agyonmosottnak látszó felhőből a lefelé libegő hópelyhek lassan, egymásután váltak vízzé dühös arcomon. Még szerencse hogy senki sincs a közelemben, így csak én hallhattam azt a néhány faragatlan megjegyzést amit a…
Testetlen, nehéz még az éjszaka. A sötétség uralkodása teljében mindent betakar és eggyé varázsol. Hűséges alattvalójaként most én is egy vagyok vele. Csak a csillagok ragyognak valóságosan, szórva szét annyi fényt, amely csak arra elég, hogy őket csodálhassuk. Néha…
Álljon meg a baloldal! –hangzott fel Zsolti kiáltása, nem is olyan messziről.
Megállok és nyúlok a cigarettámért. Mínusz 10 fok van, mégis törülgetjük magunkat alaposan. Most veszem csak észre, hogy a kezem több helyen véres, a kabátom itt-ott cafatokban lóg…
