május 9.
Májusi napsugárban fürdik a világ.
Az erdőn egyre bátrabban szól a kakukk, a mezőkön méhek döngicsélnek, de még nehézkesen, többször megpihenve.
Az áldott Nap mindent beleadva ontja kincsét.
A hosszú pihenő után az égiek is megszánhatták, mert munkaideje egyre hosszabbá válik. Végre valaki, aki odaadóan dolgozik, aki örül a nap mint nap elnyúló túlóráknak! A ráérős akác is behozta már a lemaradását, sőt a megújulás versenyében most már ő vezet.
Az akácosok menyasszonyi ruhába öltöztek. Részegítő, édes illatot lehelnek mindenkire ezek a gazdagon csüngő, fehér fürtöcskék. A földeken már rá sem lehet ismerni a vetésre, a gabonagyermekek is komoly sihederekké fejlődtek.
Kalászol már Külsőlázon a búza, s a méregzöld színe mintha napról napra szelídülne világosabbá.
Indítványozom is Pistának, gyerünk oda, nézzük meg közelebbről azt a búzát!
Persze, a kalászok fejletlenek, mint az újszülött, csak épp hogy vannak. A magtartók még üresek, csak a könnyű kis magkezdemények lapulnak bennük, várva, hogy erős szemekké érjenek.
A búza tábla mellett egy másik, azt már az erdő határolja. Ahogy közeledünk a terepjáróval határozottan úgy tűnik, hogy az már sokkal világosabb, enyhén sárga színű.
Érdekes kép villan az eszembe:
olyan ez, mint egy ókori csata jelenet, összecsapás előtt. Két hatalmas sereg, jobbról Attila hada, a másik oldalon a rómaiak.
De itt nem esnek egymásnak, sőt a rómaiakról kiderül, hogy nem is búza, hanem árpa!
Kipattanok a kocsiból és összeszorítom a kalászt, melyből sűrű, fehér massza préselődik ki.
Hihetetlenkedve nézünk össze! Az árpa érik és akkor a disznónak már be kellene rá járnia! A dolog azért válik hirtelen izgalmassá, mert az érést követő első néhány napban szokták elejteni a legnagyobb kanokat a gabonaföldeken! S ráadásul, mivel már régen voltak zavarva, akár még világosban is megjelenhetnek!
Az erdő szélétől már lassan megyünk tovább. Hiába figyeljük lelkesen, még sehol egy komolyabb beváltás és bagózás nyomait sem találunk, ami egyértelműen disznó jelenlétére utalna. De ez nem baj. Ahogy most mi ráakadtunk, a disznó is meg fogja találni. Neki nincsen spejz, meg hűtőszekrény, neki azt kell ennie, ami van. És hogy megtalálja azzal a fantasztikus orrával, arra mérget lehet venni.
Már látom is magam előtt, ahogyan a nagy szürke test kitolakodik a kalászok közé! Pista most az alsó sarkot szeretné elállni, ezért úgy döntök, hogy most nem a vas lesre ülök fel, hanem a másikra. Éppen kikászálódok a kocsiból, amikor mozgásra leszek figyelmes. Egy bak ugrál ütemesen az erdő felé. Keresztbe szalad előttünk, az utolsó métereken megáll figyelni. Csak a feje van ott ki az árpából.
Ez kicsit elkedvetlenít, annak ellenére,
hogy a távcsőben egy jó hatos agancs bontakozik ki.
Ha ennek eddig ér az árpa, sötétedés után úgy fognak itt jönni menni a disznók, hogy én semmit nem látok majd belőlük.A lesen kihasználom a távolodó motor zaját és gyorsan betöltök. A puskát szokás szerint a sarokba állítom. A settenkedő csend lassan visszafoglalja helyét az erdő szélén, melynek igyekszem észrevétlen részévé válni.
Felváltva figyelem a két oldalt Ahogyan a fejem fordítom az egyik irányba, állandóan reccsen egyet a nyakcsigolyám. Jó lenne, ha ezt más nem hallaná!
Röviddel később egy más fajta, halk, határozatlan reccsenés. Na, ez nem a nyakam volt és a hátam mögül jött! Feszült figyelem. Csak nem a várva várt disznó?!Már jó ideje mozdulatlan vagyok, mikor újra szöszmötölés odalent, szinte a les mellett. Izgalmas pillanatok. Eltart még néhány percig, míg meglátom a zaj okozóját, a visszatérő bakot. Körbenéz, majd óvatosan becsúszik a hosszú kalászok közé. Itt van alattam, ha odarepíteném a kalapomat, biztosan eltalálnám.
De nem teszem, inkább jelzem szívem kocsisának, hogy nyugodtan visszateheti az ostort a helyére és alig hallható sóhajtással engedem ki a várakozás feszültségét. Pedig lehetett volna disznó is!
Közben az őz lassan merészkedik egyre beljebb, s lám, ott helyenként csak a térdéig ér neki az árpa! Ha jönne a disznó, eddig be kell majd engedni.
Most már a messzelátóval figyelem, ahogyan távolodik a lassú szürkületben. Érdekes agancsa alul mintha egy tőről nőtt volna és úgy szétáll, mint egy V betű.
Néhány napja meglőttem már a bakomat, eszembe sem jut, hogy a puskához nyúljak. Persze megtehetném, de akkor ezt már ki kellene fizetni. Inkább nyugton maradok és nézem himbálózó fejét, amint egyre messzebb tör magának utat a búza irányába.
Tovább sötétedik, amikor kemény ágtörés ismét mögöttem az akácosban. Nem közeledik, inkább elvonul a vas les irányába. A hang alapján csak szarvas, vagy disznó lehet. Bár ünőt még lőhetünk, jobban örülnék az utóbbinak.
A zörgés tőlem jobbra végre megindul kifelé, az árpa felé, aztán megáll az erdőszélen.Meresztem a szemem, de hiába. Az a sáv a legsötétebb, ha kilépne, talán még messzelátó nélkül is meglátnám a sötétebb foltot. De nem ezt teszi. Helyette inkább felém közeledik az erdő felőli keréknyomban. Még mindig nem látom, csak hallom amint a kalászok súrolják a testét.
Már- már hajlamos lennék hinni a szellemek létezésében, amikor mégis felfedezem, amint keréknyomot vált és kifelé jő.
Szarvas. Egyedül van, ünőnek nézem.
A szálkereszt már a megfelelő helyet keresné a testén, de csak a feje, nyaka és a hátának felső vonala van ki az árpából. Várnom kell, míg az alacsonyabb részre ér. Ott már neki is csak a lába van takarásban, akár a baknak.
Még rendesen látom a céltávcsőben a körvonalait. A feje és a füle is rövidebb, mint egy tehéné, tehát nem tévedtem, biztosan ünő. A lövés előtti pillanatban halk nesz és egy kis kerek folt gurul a szarvas mellé. Először azt hittem, hogy egy disznó és feltartott fejjel nekiszalad a szarvasnak!
Hallottam már ilyen ritkaságot, de látni nem láttam. S a kíváncsiság, hogy mi fog történni, megálljt parancsol a billentyűt elsütni készülő ujjamnak. A kis árnyék a nagyhoz ér, aztán rövid csend. Nincs röfögés, fújás, sem visítás. Csak állnak egymás mellett,s fülelnek. Aztán a nagy csendben váratlanul hangos cuppogások, s látom is a távcsőben, ahogy a néhány napos kis szarvasborjú szopik.
Eldöbbenek magamon!
Ez a gyermek állat most mentette meg az anyja életét, engem meg így megkímélt a későbbi lelkiismeret furdalástól!
Még a legjobb akarattal is követhetünk el hibát a vadászatban is!
Látom, Pista elindul értem odalentről, sötétedés után, ahogyan megbeszéltük. A közeledő zajra a tehén biztonságba vezeti borját.
Boldog vagyok, hogy nem lőttem.