Vaddisznóláz

Egy ember életében sokféle szerelem létezhet: szeretjük a házastársunkat, a gyermekeinket, a barátainkat, szívünk fel- fellángol, amikor egy kedves emlékre gondolunk. Egyfajta szerelmet érzünk akkor is, amikor teljes szívünkkel hódolunk annak a szenvedélynek, amely teljessé teszi létezésünket. Szabó József vadászírót ismerve nem lehet titok előttünk, hogy számára utóbbit a természet, az erdő illata, az állatok tisztelete és a vadászat szívdobogtató pillanatai testesítik meg. Mostani, legújabb kötetében azonban nem csupán a vadász szól hozzánk: az író kitárja előttünk múltjának képzeletbeli ajtaját, kézenfogja az Olvasót és elvezeti azon régi, számára mindmáig kedves és felejthetetlen helyekre, amelyek az erdő szerelmesévé tették őt. Személyesen találkozhatunk az író első kis erdei barátjával, azzal az őzgidával, aki egy összetört szívű gyermek lelkét orvosolta; részesei lehetünk az első vadászat torokszorító izgalmainak; és az azon elválaszthatlan kapcsolatok létrejöttének, amelyek Szabó József tollát időről-időre írásra késztetik.

Hajnal, mely sokunk számára csupán egy szükséges rossz, amikor az ébresztő rikácsoló hangja megtöri az este selymes varázsát. Szabó József szótárában a hajnal új értelmet nyer: egy jóságos télapó zsákjára hasonlít, ami telis-tele van remélt izgalmakkal és elfojtott vágyak beteljesülésével. Ellentétben a mai világ felszínességével, a könyv, amelyet az Olvasó a kezében tart, arra tanít meg bennünket, hogy a jövő kutatása helyett éljük meg a pillanat izgalmas varázsát, hogy azok idővel múltunk kincsesládájának értékeit gyarapíthassák. És hogy hol lelhetjük meg ezen izgalmakat? Hallgassuk a hajnal gyengéd szellőjének suttogását, a fák lombkoronáinak titokzatos susogását, legyünk figyelmesek a csonttollúak tereferéjére, az állatok surranásának lágy neszére, és minden apró mozzanataikra…

“Mellém szállt ma az erdő sóhaja, betakar minket csillagok szózata.”

Szabó József